A Spaces of Intensity nem egy hagyományos építészeti monográfia, amely leírja egy építésziroda munkásságát. Amikor erről kezdtünk el gondolkozni, úgy döntöttünk, hogy a minket foglalkoztató témákat egy-egy kép-, és szövegesszével vezetjük be. Ez – amellett, hogy gondolatainkat jobban megvilágítja – betekintést nyújt abba a környezetbe, amelyben dolgozunk és egyben inspirál bennünket. Irodánk 2006-ban költözött Budapestre, előtte 12 évig Győrben működött. Perifériáról a metropoliszba: a helyszín megváltozása a feladatok méretének és összetettségének növekedésével is járt. A könyv kilenc elkészült épületet és öt tervet mutat be elismert építészelméleti szakemberek és irodánk társalapítója, Gunther Zsolt által írt esszéken keresztül. A kötet négy fő témára koncentrál, melyek változó súllyal jelennek meg az iroda építészetében: kontextus és tipológia, köztes tér, tér és fény, valamint díszítés.
Fejezetek
Kontextus és tipológia
Hely, épület és tér egymásrautaltságáról van szó, ahol nemcsak a meglévő épület vagy a hely határozza meg az újat, hanem a tér és annak programozása – tehát tipológiája – is visszahat a kontextusra. Gyakran fejlesztünk új programot, amely egy módosított típus generálásával a meglévő épületet alakítja át, vagy új épületként a környezetben eredményez meglepő változást. Így a kontextus mindig újra szövődik és újra értelmeződik. És a kontextus nemcsak a múltból táplálkozik, hanem jövőbeli irányultsága is van.
Köztes tér
Az erős koncepció már kezdetektől fogva tervezési stratégiánk része volt. A tervezést kísérő sok fájdalmas beszélgetés segített a terv magjának kiérlelésében, melyet a tervezés során igyekeztünk megtartani. És amikor a koncepcióról van szó, nagyon sokszor felbukkannak a bizonytalannak tűnő köztes terek. Ez az a pont, amely koncepcionális és a térről való gondolkodásunkat összekapcsolja. Ez az a pont, amely annyira jellemző a közép-európai régióra, és látensen befolyásolja térfelfogásunkat.
Díszítés
A díszítés, mint nemzeti erény mindig is a magyar építészet szerves részét alkotta. Az univerzális és helyi motívumok keveredése a tiszta megoldások helyett eredeti, néha vagány eredményt szült. A kétes, a kiforratlan, a szépség ideáljának megkérdőjelezése tágította a határokat és egyben inspirálólag hatott. A díszítéshez való viszony kihívást jelent a műemlékek esetében, ahol a kortárs kiegészítések külön kalandot jelentenek. Azonban a dísz, mint olyan, a kortárs épületek esetében is elemi erővel tör utat magának. Azt is mondhatjuk, hogy a díszítés vagy annak absztrakciója történeti igényként lép fel a mai magyar építészetben?
Tér és fény
Az a tény, hogy a tér az építészet központi témája, kézenfekvő. Ennél már csak az egyértelműbb, hogy tér és fény egymás kiegészítőjeként működik. Műemlékek terei – bőségüknél és pazar megjelenésüknél fogva – szinte megvalósíthatatlanok a mai takarékos világban. Mégis, melyek azok a helyzetek, amikor ebből a bővelkedésből valamit vissza lehet csempészni az építészetbe? Ez a fejezet ezeket a helyzeteket bontja ki, kezdve a képesszé modernista épületeitől a mi általunk tervezett különleges helyzetekig.