hu en

Zenemúzeum

Budapest

Tervünk a városi szövet felől tekintve egy zenepavilont határoz meg, olyan épületet, amelyet mindig is a nyitottság és a zártság viszonylagossága jellemzett. Az épület a parkban van, a pavilon és a természet kapcsolata nagyon intenzív – nem venni észre, mikor vagyunk kint, mikor vagyunk bent. Olyan tetőt képzeltünk el, amely valószerűtlenül lebeg a ligetben, és vékony pálcák támasztják alá. Épületünk lebegő tetőszerkezetét a karcsú oszlopok sokasága olyan elrendeződés szerint tartja, amely szabad szemmel és a velünk született szimmetria-érzék révén nem ismerhető fel, a fizikai bejárás során mégis tapasztalatunkká válik. A természetben megjelenő apró élőlények organikus leképezését jelzik a tető síkjai közé eső üregek, amelyeken keresztül a pavilon megnyílik az ég, a kozmosz irányában. A kozmikus, az irdatlan méret szintén megjelenik a tetőben. A tető belső felületén kirajzolódó kép az égboltot jelképezi, melyen különböző erővel tör át a fény.

 

A könnyed külső megjelenés rugalmas időbeli térhasználattal párosul. A program nagy részét a föld alá rejtettük, így vált lehetségessé az egyszintes pavilon kialakítása, melynek leválasztott részei a transzparens üveghomlokzat mögött félgömbként, kisebb kubusokként mutatkoznak. A főbejárat a városligeti gyalogostengely felöl nyílik: egy hídon keresztül lehet bejutni az épületbe. A földszinten a gyalogostengely irányában helyezkednek el a közönségfogadó terek: az információs pult, a VIP lounge, sajtó, és az ezeket kísérő kávézó és múzeumi bolt. Csak a legszükségesebb tereket zártuk körbe fallal, a legtöbb helyiség a nagy tér része, abból csak jelzésszerűen van leválasztva. A Városligeti tó felé eső részben a múzeumpedagógiai egységek helyezkednek el, sound dome kapott itt még helyet mint a kiállítás egyik attrakciója.

2014, terv.